Autó adatai
Motor
- Egyéb
- 1964-1965: az első két terv
1964-ben született egy tervezet a Chargerre. Az autó kissé futurisztikus külsejű lett, mint szinte minden tanulmányautó a '60-as években. Az eleje erősen hasonlított a Dodge 330-asra, mintha teljes egészében arról másolták volna. A középső rész kissé űrautósra sikerült, a hátulján lévő lökhárító, lámparész pedig az 1970-es Chevrolet Chevelle formáján köszön vissza. Az érdekessége, hogy minden kényelmet segítő felszereléssel ellátták a tanulmányt, melyet a kor technikai színvonala megengedett. Az 1965-ös gondolat már szinte a megvalósult forma, bár kissé eltúlzott nyújtásokkal. Azért lehet, hogy nem lett volna rossz azzal a formával sem, csak akkor esetleg állandó dugók alakultak volna ki az autó körül a rengeteg bámészkodó miatt.
1965: a Charger első próbálkozása
1965-ben a Dodge cég készített egy kisszériás autót A-body-s platformra, a nem sokára megjelenő B-body-s előtt. Az autó neve Dart Charger 273 volt.
1966-1967: a méltatlanul ismeretlen első forma
Az 1965-ös bemutatóautó formája meghatározó lett a gyártásba került kocsinál is. A Dodge egészen 1966-ig kivárt a muscle car versenybe való beugrással. Látta, ahogy a GM (Pontiac) létrehozza a GTO-val az új piaci területet, és a GM más márkái is sorban piacra dobják saját modelljeiket. A Buick a Gran Sporttal, az Oldsmobile a 4-4-2-vel lépett a szűz piaci területre. A Dodge Coronet nem volt elég sportos jellegű autó, ezért elindították az új modellt, a Chargert. Az alapja a Coronet B-body-s platformja lett. Az autó FastBack formája meghatározó és egyedi volt. A hatalmas hátsó, rajta a nagyméretű emblémával, és a hátsó kerékjáratok kiszélesítése, mind mutatta, hogy ez az autó igazi muscle car. A rengeteg króm kívül és belül, és a csodálatosan díszített vezetőfülke teljesen egyedivé tette. 4 db osztott ülés került bele, és az első évben teljes hosszában végig futó console. Ezt a következő évben megváltoztatták, opció lett, ráadásul elöl csak a két ülés között futott, míg hátul, ha megrendelték, akkor egy kartámlával kombinált kivitel volt. Ezen kívül a hátsó simán visszahajtható volt az ülésbe, és így kényelmes pad alakult ki a 2 külön ülésből és az őket összekötő részből. A hátsó sorban lévő két ülés előredöntésével hatalmas csomagtér állt rendelkezésre. Ezáltal elölről és hátulról is lehetett rámolni az autóba. A műszerfal halvány kék világítása hasonló volt a nagy ellenfél esti belső fényéhez, de a Dodge szinte bevilágította a belső teret. A homlokfal, mint egy hatalmas borotva, benne a dupla lámpákkal, melyek takarólemezeket kaptak (Hidden headlights). Az alapmotor is V8-as volt, és már az első évtől Hemi blokkal is lehetett vásárolni. A legnépszerübb motor a 383 cui-s volt, ezzel vásárolták a legtöbbet.
1966: a nagy kezdet
1966-ban a NASCAR versenyeken is elindították az autót, de itt rádöbbentek, hogy a fastback formára egy szárnyat is kell szerelni, mert különben nagyon leng az autó. A kereskedők lecsaptak a "szárnyra" és így meg lehetett venni a gyári spoiler-t az autóhoz (az autó teljes hátsó élén futott végig, kb. 2-3 cm-t magasítva az autó fenekén).
1967: a kiforrott változat
1967-től megváltoztatták a csomagtér hatalmas emblémáját, és a teljesen végigfutó belső console helyett két db-ot lehetett rendelni opcionálisan. A motorválasztékban is történt változás, megjelent az új 440 cui-s Magnum motor. Ez a blokk olcsóbb volt, mint a Hemi, és közel hasonló teljesítményre volt képes. Ennek ellenére az eladások az előző évinek a felére estek vissza, így megérett az autó utódjának az ideje. Ebből adódóan, szemben az 1966-ossal, sajnos kevés 1967-es modell maradt meg, és az ára napjainkban lassan megközelíti az 1968-1970-es következő változatét.
1968-1970: a nagy kedvenc
Az eladási mutatók megrendelték az új autót. Így megérkezett 1968-ban a teljesen megújult formájú változat. Kissé úgy tűnt, mintha lemásolták volna a konkurencia jól bevált körvonalát, mivel a Dodge csak ekkor merte ezt a formát felvállalni. Ezért oldalról nézve nagyon hasonlít az 1967-es Pontiac Tempest,LeMans,GTO-ra.
1968 Dodge Charger
1968 Dodge Charger
Igaz, a GM muscle car-ja szintén megújult ebben az évben, és ők a régi Charger formavilágából vettek át, mondván, nézzük meg, mit csinál a másik, esetleg úgy többet lehet majd eladni. Térjünk vissza a Chargerhez. Az autót tervező Sias Richard gondolta ki az általa dupla gyémántnak, de a későbbiekben inkább "coke-bottle"-nek nevezett hullámvonalat az autón. A B-body megmaradt, de elkülönítették a Coronet és Charger modelleket. A régi elektromos hidden headlights-ok vákuumosra lettek alakítva. Az első és hátsó nagy emblémákat levették az autóról. Belül megmaradt a négy osztott ülés, de már nem volt a hátsó rész előredönthető, és a fordulatszámmérő is opcionális lett. Teljesen megújult a belső.
A biztonság nevében nagyon sok mindent alakítottak át. Belül energiaelnyelő burkolatokat kapott, elektromos ablakok esetén le lehetett zárni az ablakemelőt (gyerekzár). Opcionális lett az első ülések fejtámlája és a hátsó ablak párátlanító. Ettől az évtől elérhető lett a "Slant Six" sor6-os motor, de nem nagy sikerrel (904 db), mivel szinte mindenki V8-ast szeretett volna. 6 belső és 17 külső színből lehetett válogatni. Megérkezett a Charger R/T (Road and Track) csomag is, amely alapban 440 Magnum motort, erősített felfüggesztést és fékrendszert, dupla kipufogórendszert, és háromsebességes automata váltót tartalmazott. Opció volt a 4 sebességes kézi váltó és a Hemi blokk.
1969 Dodge Charger
1969 Dodge Charger
1969: ismertebb nevén a General Lee formájának megszületése
1969-ben ismét megváltoztatták az autót. A legfeltűnőbb az orrmaszk megújítása lett. Kapott egy osztást középen, és a lökhárító 2 függőleges elemet. Az autó hátulját sem kerülte el a változás szele, és a régi két körlámpa, közte a tolató kis háromszöge helyett, csíklámpákat kapott, és a tolatólámpa a lökhárító alá került. A régi oldalsó kerek helyzetjelzőket téglalap alakúak váltották fel. Az R/T modell mellett megjelent az SE és az R/T SE is. Az SE első üléseit bőrrel borították; fa kormánnyal és műszerfal-burkolattal készült. Aki szeretett volna napfénytetőt, az megrendelhette, de ekkor még nem volt népszerű, és csak kb. 260 db készült. Az R/T modelleken hátul a csíkokba került az R/T felirat, ha nem kérték rá, akkor ahol a matricán a szöveg lett volna, oda tettek egy fém R/T emblémát. Opcionális volt a tempomat, az első tárcsafék, az AM/FM Stereo Tape "zenerendszer". Mivel a Dodge figyelme ekkor a NASCAR versenyekre irányult, így ebben az évben megjelent két sportváltozat, a Charger 500 és Charger Daytona. Ehhez az évjárathoz kapcsolódik a ma már legendává nőtt General Lee is (a Hazárd megye Lordjai-ban (1979-1985), majd 2006-os mozi változatában szereplő Charger). Hatalmas népszerűséget szerzett az autónak és felverte az árát. Ugyanakkor a sorozat iránt komoly ellenérzés is kialakult, mivel részenként átlagosan 1 darabot törtek össze, ezzel is csökkentve a fennmaradó állományt.
1970 Dodge Charger
1970 Dodge Charger
1970
1970 volt a második generáció utolsó éve. Természetesen alakítani kellett az autón, és ezért új lökhárítót kapott. Megváltoztatták az orrát és a vákuumos hidden headlights-ot modern elektromosra cserélték. Erre az évre a 440 és Hemi motoros gépek új motorháztetőt kaptak. Az R/T sorozat emblémája az ajtókra is felkerült. A színek új elnevezéseket kaptak (Top Banana, Panther Pink, Sublime, Burnt Orange, Go Mango és Plum Crazy). Az 500-as sorozat már csak egy sima változata lett a típusnak. Az SE modellek a luxuskivitelek lettek. Rendelhető lett padüléssel is, először az autó eddigi történetében. Megjelent a 440-es motoron a Six Pack csomaggal szerelt kivitel is. Elérkeztünk a második generáció végéhez, és ezáltal lezárult a legenda egy fejezete. Most térjünk rá picit a már említett versenysorozatokra.
Charger 500
1969 Dodge Charger 500 utcai kivitel
1969 Dodge Charger 500 utcai kivitel
A Charger megjelenése alapján is remek versenyautó volt. Sajnos az alap gyári kivitel nem tudta volna felvenni a versenyt a Ford Torino-val vagy a Mercury Cyclone-nal. Ezért 1969-ben létrehozták az 500-ast. A két verseny változatra épített autó közül ez az autó első ránézésre teljesen megegyezett a sima utcai változattal. A figyelmesebb nézelődő aztán észrevehette, hogy az autó orrmaszkja az 1968-as Coronetről érkezett, és a hátfalon is volt némi módosítás. Az R/T felirat helyére tették az 500-as számokat. Az aerodinamikai változtatástól remélték a jobb eredményeket a versenyeken. Az alapkivitel a 440 Magnum volt, és extraként a Hemi-t lehetett választani. A versenyváltozatok ennek ellenére sem tudtak megküzdeni a konkurenciával, így visszatértek a szélcsatornához, hogy létrehozzák a második verseny verziót.
Charger Daytona
1969 Dodge Charger Daytona utcai változat
1969 Dodge Charger Daytona utcai változat
Ahhoz, hogy valaki versenyautóval indulhasson, 500 db-ot el kellett adni az adott típusból. Mivel az 1969-es évet az 500-zal kezdte meg a Dodge, de az nem futott elég jól, így a második gépből is el kellett adni 500-at, hogy versenybe szállhasson. Az autó elejét átalakították és kissé leengedték, aminek két következménye lett. Az első, hogy az elején a kerékjáratokat meg kellett emelni, hogy a gumik elférjenek, a második, hogy az autó hátulja instabil lett. Ezt kiküszöbölendő tették fel a hatalmas szárnyat. A szárnyat a csomagtéren keresztül rögzítették az autóhoz, és nem a csomagtérfedélen át. Ebből adódan, a csomagtartó felnyitásához elég magasnak is kellett lennie. Így testvérmodelljével, a Plymouth Superbird-del a "szárnyas autó" nevet kapták. Ne felejtsük, az autónak napi használatra is alkalmasnak kellett lennie. Nem kis teljesítmény lehetett ennyi idő alatt eladni az 500 db-ot. Összesen 503 db-ot értékesítettek ebből az utcai versenygépből. Az elengedhetetlen csík (piros, fekete vagy fehér) természetesen ezeken a gépeken is rajta volt, csak itt Daytona felirattal. A szárny színe pedig megegyezett a csík színével. A jól sikerült autók 1971-ig szerepeltek, amikor egy előírás vetett végett tündöklésüknek: a szárnnyal szerelt autók motorméretét 5,0 l-ben maximálták, szemben a 7,0 l-es Hemi motorral szerelt szárnyas autókkal.
1971-1974
1971 Dodge Charger
1971 Dodge Charger
Elérkeztünk a történet harmadik részéhez. Új időket élünk, az autógyártók szakítottak a régi hullámvonallal, már csak nyomokban maradt meg. Modernebb köntösbe bújtatták gyermekeiket. Ez történt a Chargerrel is. Az autó teljesen megújult. Ezúttal E-body-s platformra építették. Nem szeretném ismételni magam, de ez az autó elölről az 1968-1970 közötti GTO formáját követi. Jól mutatja, hogy mennyire figyelték egymást a konkurens gyártók, és ami bejött a vásárlóknak, azt átvették egymástól. A hidden headlights már nem széria, hanem opcionális. Felkerült a listára a hátsó spoiler és a RamCharger motorháztető is (a dolog lényege, hogy a motorháztetőn lévő scoop-on volt egy kis ablak, ami a műszerfal alatti kis kar meghúzására nyílt ki, ezáltal közvetlenül áramlott a levegő a motorba). Ezt már alkalmazták a Coroneten és a Super Bee-n, de a Chargeren csak most először. Nagy változás volt, hogy a 4 ajtós autók Coronet néven, a 2 ajtós autók pedig Charger néven lettek eladva (az 1971-es évben még létezett a kétajtósok között a Super Bee változat). Megmaradt az 500 és az SE változat, de az R/T magasabb biztosítási szintre került. Nem is adtak el, csak 63 db Hemi motoros autót. Emelkedtek a benzinárak, és ez nem tett jót a nagy motoros autók eladásának.
1972-ben megújult az R/T sorozat, és Rallye névre keresztelték át. A motorok teljesítményét már net értékben adták meg. A motorok működtek ólmozott és ólommentes benzinnel is. Megjelent a 400 cui-s motor egy négysebességes Hurst pistol-grip váltóval.
1973-ban új orrkialakítást kapott, és megszűnt a hidden headlights opció. Csak a Rallye verziók kapták a 340 cui-s motorokat. Az SE modellek a hátsó ülések mellett 3 vékony, lőrés szerű ablakot kaptak (triple opera window). Ez az év a 108.000 db-os eladással a harmadik generáció legjobb éve.
1974 az utolsó év. A legnagyobb hír, hogy megszűnik a Rallye opció, és ezzel a 340 cui-s motor is. Az eladások eltolódtak az SE sorozat irányába, ami rámutat, hogy a piacon a kereslet a luxusautók irányába mozdul. Ezzel le is zárul az autó 3. fejezete.
1975-1978
1975 Dodge Charger SE
1975 Dodge Charger SE
Az 1975-ös évtől gyakorlatilag csak az SE modell létezik. Az olajválság következtében szépen összeszűkül a motorválaszték, bár a konkurens autókhoz képest még mindig nagyok a motorok. Az alapmodell a 360 cui-s, de még mindig rendelhető a 400 cui-s motor, bár ez a 440 és Hemi motorokhoz képest komoly visszalépés. Az autókba kizárólag háromsebességes automata váltót szereltek. Az autó a luxusautók világa felé mozdul el a belső kialakításban a sportos előélete ellenére. Elöl tárcsa, hátul dobfékkel szerelték, és 15"-os gumikon gurult az utakon.
1976-ban már négyféle kivitel van (Base, Charger Sport, Charger SE, Charger Daytona), ezekből az első kettő és a második két típus különböző kasztnival rendelkezett. A kisebbik kivitel egyszerűbben felszerelt volt a kicsi motorokkal és 14"-os gumikkal, míg a második kettő már jól felszerelt volt szervofékkel és nagyobb méretű dobfékekkel, 15"-os gumikkal. Az SE modell gyártását az év végén befejezték, és már csak a Daytona maradt, mely kéttónusú festést kapott.
1977 ismét változást hoz. Megszűnik a Base és Charger Sport modell változat, és ismét B-body-s platformra építették az autót. Ez az utolsó év, és a nagy nevű Charger gyártását befejezik. Az utolsó évben már csupán alig több, mint 2.700 db-ot adtak el.
1969-1982: a Brazíliában készített Charger
A Chrysler és Dodge márkák néhány típusát Brazíliában is gyártották, többek között 1969-től az 1966-os Dodge Dart négyajtós változatát, V8-as motorral és háromsebességes váltóval. Egy évre rá megkezdték a kétajtós Coupe gyártását is. Ennek lett a fiatalok részére szánt hardtop verziós kivitele a Charger és Charger R/T. Dupla kipufogórendszert kapott, hozzá négysebességes kézi padlóváltót, osztott üléseket és könnyűfém felniket, valamint szervoféket is. Opcióként rendelhető volt a légkondicionáló, a TorqueFlite automata váltó padló- és kormányváltós kiszerelésben is. 1972-ben megújították a modellválasztékot. A luxuskiviteleket LeBaron néven, a sportváltozatokat Magnum néven kezdték forgalmazni. Egészen 1979-ig ezeken a neveken árulták a modelleket. A Magnum modellekből nagyon kevés készült, így ezek napjainkban ritkaságszámba mennek. 1980-tól már csak a Dart modellt gyártották. Az olajválságot nem élte túl ez a modell sem, még a slant6 motorral sem.
* motorok:
o slant6,
o V8 318 cui (5,2l) 198bhp, háromsebességes kézi váltóval,
o V8 318 cui (5,2l) 215bhp, négysebességes kézi váltóval.
2005-...
Hosszú tervezés és rengeteg tanulmányautó után 2005-ben végre bemutatták a 2006-os Chargert. Igaz, a régi formától eltértek, hisz a 2 ajtós sportkupé forma helyett 4 ajtós sportszedánt álmodtak meg a tervezők. Ez az autó oldalról nézve főbb vonalakban hasonlít a régi, legendás '69-es ősére, de akkor is ott van a kelleténél kétszer több ajtó. Ahogy a 1977-es Charger lett a Magnum alapja, úgy az új Charger a Chrysler 300/Dodgem Magnum platformját kapta meg. A motorválaszték a V6-ostól az újra felélesztett Hemi-ig tart. Az autó 6 különböző csomagban kapható a vevők igényeinek megfelelően: SE, SXT, R/T, Road and Track Performance Package és Daytona R/T. Az autókat négysebességes automata váltóval szerelik, és 18"-os gumikon gurulnak. Természetesen a mai kornak megfelelően létezik egy még ezeknél is erősebb verzió, az SRT8. Ez az autó egy erősebb és nagyobb Hemi motorral rendelkezik, amely 6,1 l-es és ötsebességes az automata váltója. Elöl 245/45YR-20, hátul 255/45YR-20 gumikat kapott. Ami érdekessége az autónak, hogy tized másodperces eltérések vannak a gyorsulás terén a kétajtós Pontiac GTO-hoz képest. Szinte hihetetlen, hogy 4 ajtós létére így felveszi a versenyt egy 2 ajtós sportautóval.
Külső Optika
- Légterelők
- Charger Daytona
1969-ben a Mopar autók gyártói úgy döntöttek, hogy nem tűrhetik tovább, hogy a Ford/Mercuy modelljei egyed uralokodóként száguldozzanak a a NASCAR verseny pályáin. Úgy döntöttek, hogy megépítik a Charger 500-as autót. Gyorsan eladták a különleges modellből a a versenyzéshez szükséghes 500 db-ot. Ekkor még szinte utcai autók koptatták a versenypályák aszfaltját és ahhoz hogy indulhassanak 500 db-ot értékesíteni kellett belölük. Sajnos nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, így új autó építése lett a cél. Ekkor már nem bízták a véletlenre a tervezést és felhasználták az akkori ismereteket és létrehozták a Charger alapjaira az új verseny autót a Daytonát. Az autó elejét átalakították és kissé leengedték aminek két következménye lett. Az első, hogy az elején a kerék járatokat megkellett emelni, hogy a gumik elférjenek, a második, hogy az autó hátulja instabil lett. Ezt kiküszöbölendő tették fel a hatalmas szárnyat. (1969-ben a Taladega pályán mértek az autóval 319 km/h feletti sebességet is! ) A szárnyat a csomagtéren keresztül rögzítették az autóhoz és nem a csomagtérfedélen át. Ebből adódan, a csomagtartó felnyitásához elég magasnak is kellett lennie. Így testvér modelljével a Plymouth Superbird-del a "szárnyas autó" nevet kapták. A Plymouth változaton még nagyobb lett a szárny, amitől kissé talán stabilabb, de lasabb is lett. Ne felejtsük az autónak napi használatra is alkalmasnak kellett lennie. Nem kis teljesítmény lehetett, eladni ennyi idő alatt az 500 db-ot sem. Összesen 503 db-ot értékesítettek ebből az utcai versenygépből. az elengedhetetlen csík (piros, fekete vagy fehér) természetesen ezeken a gépeken is rajta volt, csak itt Daytona felirattal. A szárny színe pedig megegyezett a csík színével. A jól sikerűlt autók 1971-ig szerepeltek, amikor egy előírás vettt végett nekik: szárnnyal szerelt autók motor méretét 5,0 l-ben maximálták szemben a 7,0 l-es Hemi motorral szerelt szárnyas autókkal.
Legfrissebb képek
szép kislány
az alap
koncepció autó
:)
dart
66os
Legfrissebb kommentek
Szólj hozzá Te is!
Profilképek
szép kislány
az alap
koncepció autó
:)
dart
66os
születik a kislány:)
:)
Daytona
én+ nagylány:)
ő is daytona
Kismadárral
Thunderbird is egyik kedvenc...a sok közül:)
új életet adnék neki
szééép piros 70es
Rallye Charger
Új Charger(SRT 8)
Police Charger
kép 18.
Boldog szülinapot utólag is!
Abban az időben még én is ünnepeltem,ma pedig már azt ünneplem,ha nincs szülinapom.
Abban az időben még én is ünnepeltem,ma pedig már azt ünneplem,ha nincs szülinapom.
Ha Te is hozzá szeretnél szólni, jelentkezz be!