Aki ismer, az tudja, hogy nekem sokkal jobban bejönnek azok az autók, amiket használnak is rendesen, amik nem csak találkozókon vagy kiállításokon néznek ki jól, és nem arról szól a tulajnak ez az egész autóbuzéria, hogy 4-6 órán keresztül mutogassa az autót, majd toporogjon a díjátadón és még be sem jelentették a rendezvény végét, már el is indult hazafele. (Amúgy ezt eleve tiszteletlen dolgonak tartom a szervezőkkel szemben, de ez egy másik történet.) 
 
Szóval szeretem azokat az autókat, amikkel találkozókra járnak, de közben időnként használják is kicsit, legyen az egy sima kirándulás a hétvégén vagy csak egy laza péntek esti autózás. Éppen ezért talán kicsit meg is lepődtem magamon, hogy van olyan építés, ami még nekem is sok kicsit. Ugyanis Tom Bailey, akinek a beceneve Sick Seconds, egy olyan autóval krúzolgat, ami bőven túlmegy az észszerűség határán. Ember! Egy 3500 lovas autót használsz közúton! Mi van veled?!
 
Na jó, azért ennyire nem drasztikus a helyzet, mert utcai használat közben, sima benzinkúton tankolható üzemanyaggal "mindössze" 1500 lóerős a Camaro. 1500.... Aha, oké! Képzeljük el, hogy milyen lenne, amikor a sok Suzuki Swift, Opel Astra, Skoda Octavia között állva a reggeli dugóban, egy ilyen 1969-es Chevrolet Camaro  gurulna be mellénk a lámpánál. Az egy dolog, hogy az utca embere lefagyna és valószínűleg megbénulna a forgalom a környéken, de a Rendőrség nem tudna mit kezdeni a helyzettel, az NKH lelkes munkatársai pedig valószínűleg vörös kódot jelentenének és egy komplett akciócsoporttal vonulnának ki, persze nem rajongásból, hanem egyszerűen dolgozna bennük a tenni akarás. Tom viszont röhögve kiadná a papírt az ablakon és csak annyit morogna: Emésszétek meg srácok! 
Jó, most pedig ébredjünk fel az álomból! Ilyen autó csak az Egyesült Államokban kap papírt. Így viszont Bailey és fia, simán elgurulhat egyik versenyről a másikra anélkül, hogy trélerre kellene pakolni a kocsit. Sőt! Olyan képet is találni, amin éppen utánfutót húz maga után. Imádom a faszit! 
 
Na de nézzük mi lapul a teljesen csővázas, karbon és üvegszál kaszni alatt! A motor egy 10 literes (615 cui) Brodix big block Chevy V8. Amire ráaggattak egy pár 94 mm-es Precision turbót, Edelbrock szívósort. A motort Steve Morris építette át, aki Callis főtengelyt, Oliver Racing Parts hajtókarokat és Diamond dugattyúkat használt fel, hogy elviseljék azt a rettenetes erőt, ami elszabadul, amikor Tom tövig nyomja a gázpedált. A megállásról Wilwood fékek és fékezőernyő gondoskodik, persze utóbbi csak versenypályán. 
 
Ja és mitől ez a leggyorsabb amerikai utcai autó? Mint írtam, saját lábon mennek el vele versenyekre, ami természetesen 400 méteres gyorsulást jelent, és elég szép eredménnyel büszkélkedhet a tulaj, bár szerinte még mindig nem elég gyors. 
Például 2013-ban sikerült menni  6,83s - 344 km/h-s menetet. 2015-ben 6,355s és 362 km/h-t és idén is igyekszik még jobb időt elérni. 
 
Szóval van egy 6 másodperces autó, ami saját lábon megy minden gyorsulási versenyre, saját műhelyben készült a nagy része apa és fia által és 3500 lóerős. Igazi álomgép! 
 
Még több képet IDE KATTINTVA találtok! 
                                  





 

 

Forrás: Speedhunters