A klasszik BMW-ket nem lehet nem szeretni. Van egy olyan varázsa mindegyiknek, amivel a modern darabok nem tudják felvenni a versenyt. Számomra például az új darabok, mind műanyag közlekedőedények. Mondom ezt úgy, hogy nagy BMW rajongó vagyok, és elismerem az újabb modellekben rejlő potenciált, de ugyanakkor félek is tőlük, mert a fenntartási költségeik az egekben vannak és olyan alkatrészeket használnak fel, amikre sokféle jelző illik, csak a tartósság nem. Mondjuk a régebbi modelleknél meg a karosszéria hervadt el, de aki belevág egy ilyen projektbe, úgyis felkészül mindenre lelkileg.

A képeken látható E34 két világ találkozása. Az E34-ből elég sokféle variáns létezik. A kis motorostól az egészen nagy köbcentis, motorsport génekkel rendelkező csúcsmodellig. Ha az M5-öt kivesszük a képletből, akkor az 540i számít a legbikábbnak, ráadásul a V8 hangja instant libabőrt okoz.

Ez viszont egy 544i!

Mantas igazából egy félkész autót vásárolt, mert szüksége volt egy csapatós verdára. A V12 motort már beleejtették és meg is próbálták bekábelezni, de hiába minden, az autó nem igazán akart rendesen működni, ami annyit jelentett, hogy a 12-ből 6 henger működött. Mivel Mantas eléggé tapasztalt BMW motorokkal kapcsolatban, azon belül is az elektronikához ért nagyon, nem ijedt meg a feladattól és nekiugrott az M73B54-nek, ami alapból 300 lóerős kellett volna, hogy legyen.

Ha pedig már elkezdett rajta dolgozni, pár egyéb alkatrészt is kicserélt. Egyedi benzinhíd és Ferrari injektorok, VR6 trafók, K&N légszűrők, módosított szívósor szerepel a módosítások listáján, de ott vannak még a Dodge Hellcat ventilátorok a nagyobb hűtő és vastagabb hűtőcsövek, valamint MaxxECU vezérlő, aminek köszönhetően végre stabilan működik a V12. A teljesítmény? 365 lóerő és 540Nm. Az erő 5 sebességes manuális váltón és rövidített kardánon keresztül érkezik az E32 hátsó hídhoz, ahonnan nagyházas sperrdiffi juttatja el a kerekekhez. A futóműnél módosított, E60-hoz forgalmazott, Bilstein gátlók és poliuretán szilentek jelentik a főbb változást, és 4 dugattyús E38 Brembo fékek gondoskodnak a megállásról.

Miközben a motor készült, kezelésbe vették a karosszériát is. A sárvédőíveket megdolgozták, és kiszélesítették. A gyári fényszórók helyére, nem a „tömegcikk” Black Hella lámpák kerültek, hanem a ritka, Hella Yellow darabok. (hátul azért Black Hella van, viszont az is rohadt ritka E34-hez.) Külön érdekesség, az E30 M-Tech I hátsó szárny, amit az E34 méreteihez igazítva helyeztek fel. Elöl AC Schnitzer toldat varázsolja át az autó frontját, viszont, ha már ACS, akkor a felnik sem maradhattak ki. Az Alutec közepekkel és Radinox peremekkel öszzepakolt háromrészes görgők tökéletesen illenek az autóhoz stílusban és korban is. Az utastérben teljesen újrahúzott, barna bőrbelső, korhű Blaupunkt fejegység, és M-Tech II kormány jelenti a változást, de egy E34 esetében nem is kell ennél több.

A legszebb az egészben, hogy ezzel az összeállítással elindulhatunk hosszabb útra, kimehetünk pályanapra, de ha úgy tartja a sofőr kedve, a közeli kanyargós utakon driftelhet is akár, mert az autó tudja. A nyomaték már 2500-as fordulatnál megérkezik, a 304 km/h-s végsebesség pedig több, mint elég, a V12 pedig, ebben az esetben, úgy szól, mint egy régi F1 motor.

Ha létezik tökéletes klasszik BMW, akkor ez az! 





 

 

Forrás: Speedhunters