Az Ultrace-en sétálgatva nagyon koncentrálni kellett, hogy a valódi különlegességeket kiszúrja az ember. Ez alatt nem azt értem, hogy csupa unalmas autó volt kint, de mondjuk LTO szettel szerelt E36-ból is több darab volt, rengeteg Porsche-t gurítottak ki, és a japán mezőny is erős volt Skyline/Silvia/Supra fronton, úgyhogy a második nap kimondottan olyanokat kerestem, amik kilógnak a sorból.

Így akadtam erre a jellegzetes zöld színű M2-re!

„Ezt a színt már láttam valahol…” Ez volt az első gondolatom, és amikor az autó hátuljához értem, egyből beugrott, honnan volt ismerős a szín. Az M2 GT felirat láttán azonnal megvilágosodtam! Ez bizony az E36 M3 GT színe!

Ha esetleg nem tudnád, akkor létezett az E36-ból egy limitált széria, M3 GT néven, ami megkapta a 312-es kódjelű, British Racing Green fényezést. Felkerültek a tunerek körében ma már jól ismert GT koptatók, valamint a magasított GT szárny, a kerékjáratokban pedig elöl 7,5, hátul 8,5x17-es felnik forogtak, 235/40-es gumikkal szerelve. Ezek mellett külön érdekességnek számítanak az alumínium ajtók, valamint a fehér üvegű irányjelzők. Az utastérben megtaláljuk a „Vader” üléseket, Mexico Green nappabőrrel behúzva, valamint a középbox, a küszöbtakarók karbonból készültek. A motortérben a már jól ismert S50B30 dolgozott, kisebb módosításokkal, így a gyári 286 lóerő helyett 295 lóerő és 323Nm mozgatta a kupét, ez pedig arra volt elég, hogy a 0-100 sprintet 5,9 másodperc teljesítse. Mindössze 356 darab készült ebből a modellből és csak kupé karosszériával volt elérhető.

Na most a CSF standján, ennek az újragondolt változata volt kiállítva.

Lehet, hogy hivatalosan van utódja a korábbi M3-nak (M4/M3), de véleményem szerint az M2 széria sokkal közelebb áll ehhez, sőt! Szerintem még jobb is, de ezt majd kommentben úgyis megmondjátok. A G87 széria is tökéletesen illik azon BMW-k közé, amik erősen megosztják a rajongókat. A forma szokatlan, de a technika nagyon durva, és pont ettől izgalmas ez a modell. Ebben az esetben ráadásul csináltak valami olyat, ami a BMW Motorsport vonalának az örökségét hordozza. Mondjuk ehhez nem kevés pénzre volt szükség, mivel az alapmodellre rálocsoltak, nagyjából 130.000 Euro-t, így a végén 260.000 Euro-ra rúg a teljes költség.

A szín itt is a British Racing Green árnyalat, de amitől igazán dögös lesz a látvány, az az Alpha-N Performance karbon bodykit, ami nemcsak néhány toldatból áll, hanem motorháztetőből, sárvédőkből, és alsó burkolatokból. Aztán ott van még a karbon első splitter, a módosított vesék, a hátsó diffúzor. A sort a méretes, de ismerős formájú hátsó szárny zárja. A felnik tekintetében a HRE szállította le a különleges, 528 FMR-X névre keresztelt szettet, amik elöl 20, hátul 21” méretben töltik ki a kerékjáratokat. A gyári 460 lóerő sem rossz, de mivel ez egy különleges építés, így meg se lepődünk a 800 lóerőre növelt teljesítmény hallatán. Ehhez a Lader Manufaktur turbója, a CSF hűtők, az Eventuri szívósor beszerelésére, illetve némi programozásra volt szükség, de nem szabad kifelejteni a komplett Akrapovic rendszert sem! Az utastérben is folytatódik a GT érzés, köszönhetően a rengeteg karbonnak, Alcanatarának.

Már maga az M2 is elég vonzó számomra, de ezzel a külsővel azonnal beindul a birtoklási vágy. A negyedmilliós költség mondjuk hamar visszaránt a valóságba, de ettől még tény, hogy brutál izgalmas sportautó született a GP Products kezei között!