Egyéb Amibe hifi kell

Nem véletlenül foglalkozunk hosszan a kétutas szettekkel! Autóinkban általában ilyenek szolgálnak vagy önmagukban, vagy mélycsatornával (subwoofer) kiegészítve. Legutóbb az őket alkotó hangszórókról beszéltünk, most megnézzük a felépítésüket.
Alapvetően kétféle szett kapható. Az egybeépített, koaxiális típusnál a mélyközép hangszóró előtt, általában középen "függ" a magassugárzó. Ez a felépítés helytakarékos, a beépítés egyszerű, a hangváltó pedig szintén az egységre van biggyesztve, és sajnos ez is általában egyszerű... Szóval egy mély és egy magas csatornát kell elválasztani, vagyis ehhez kell egy kétcsatornás hangváltó. Egészen kiválóak is léteznek ezekből, mégis szégyen és gyalázat, hogy az általánosan használt olcsó típusokhoz általában 1 db, úgy 20 (húsz) Ft értéket képviselő bipoláris elektrolit kondenzátort alkalmaznak a magassugárzóval sorosan bekötve, ennyi... Nos, ezt vajon hogyan sorolhatjuk be? Milyen típusú hangváltó lehet ez? Mivel ebben az esetben a váltási frekvenciát igen magasra választják, a mélyközép hangszórónak 6-8 kHz-ig is föl kellene "mennie". Ha megnézzük egy valóságos hangszóró paramétereit, akkor azt tapasztalhatjuk, hogy a saját induktivitása a belső egyenáramú ellenállásával együtt egy elsőrendű aluláteresztő szűrőt, vagyis egy mélycsatornára való, egyszeres meredekségű hangváltót képez. Ha még néhány másik elengedhetetlen feltétel is teljesül(ne), ez a módszer akár jó hangot is produkálhat(na). A kondenzátor a magas csatornát, a mélyközép hangszóró induktivitása a mélyközép csatornát eresztené át. Mik a jó működés feltételei? Először is jól kell meghatározni azt a frekvenciát, ahol a mélyközép hangszóró saját magáról levágja a magas hangokat, vagyis a saját természetes hangváltójának kell a váltási frekvenciája. Ilyen biztosan van, a kérdés csak az, hogy mennyire jó elválasztás ez? Azután mivel ez a pont elég magasan van, ennek lesugárzása a hangszórónak általában nem megy probléma nélkül... Végül is a szélessávú hangszóróknál megismert technikák alkalmazása nélkül egy 17 cm-es hangszórónak ez már nem fog menni, de ez a gyártókat nem igazán zavarja. Másik probléma, hogy a magas és mély hangszórók érzékenysége általában nem egyforma, ezért azt további alkatrészek (ellenállások) segítségével kellene kiegyenlíteni. Az említett problémák miatt az olcsó kétutas koaxiális szettek hangja - néhány kivételtől eltekintve - nem kifogástalan. Ha ilyen van a birtokunkban, érdemes tisztességes külső hangváltót készíteni hozzá, ami jobban figyelembe veszi a hangszórók paramétereit.
Másik építési mód a komponens szett. Ennél a hangszórók különálló darabok, azokat külön kell beszerelni és a hangváltó is egy-egy külön dobozka a bal és jobb csatorna számára. A komponens szettek magasabb minőségi kategóriát jelentenek, és ennek megfelelően az áruk is (exponenciálisan) növekszik a minőséggel. A hangváltókba általában óvatos magas korrekciós lehetőséget is építenek a beszerelés körülményeinek kiegyenlítésére és a tulajdonos ízlésének megfelelő hangszín beállítására.

A legutóbb tárgyalt egyutas hangszórótípusok legnagyobb előnye, hogy a hang sugárzása egy pontból indul, nincsen kellemetlen fázishiba a más-más frekvenciájú hangok között, ami ráadásul különböző hallgatási szögekből másképpen rontaná a frekvenciamenetet és a térérzékelést. Újabb pozitívum, hogy nem kell hozzá hangváltó, ami a váltási frekvencia közelében rontaná a minőséget. Mindkettő a valósághű, természetes hang és térreprodukálás irányába hat. A legolcsóbb szélessávú hangszóró is ugyanúgy működik, mint a patinásabbak, de egyrészt kisebb méreteivel a mélyhangok visszaadása és az átlagos hatásfok romlik, másrészt az olcsóbb eszközök anyaga, gyártási kultúrája, fejlesztési ráfordításai alacsonyabb minőséget képviselnek. Végül az előnyök megvannak, csak más területen jelentős hátrányok jelentkeznek. A legegyszerűbb anyagok, az olcsó gyártás, a végletekig redukált fejlesztési költségek végeredménye a színezett, zavaros, torzított hang, a műszaki paraméterek nagy szórása, kicsi hatásfok - ráadásul alacsony terhelhetőséggel párosítva. A fejlesztő csapat itt az: "olcsón tervezzetek egy olcsó hangszórót!" utasítást kapta, míg a "High end" darabok fejlesztőinek a "tervezzetek egy kiváló egyutas hangszórót, alacsony teljesítményű - akár csöves - erősítőkhöz!" feladat jutott. Az általánosan használt autós hangszórókészletek nem ezt az utat járják. Olcsó eljárással a teljes hangfrekvenciás sávot lesugárzó egyutas hangszórót ugyan nem lehet gyártani, viszont amint a teljes sávot elektromosan szétválasztjuk mélyközép és magas tartományra, az így kapott szűkebb sávok már egyszerűbb hangszórókkal is lesugározhatóak.
Eljutottunk végre a kétutas hangszórókhoz. A mélyközép hangszórók hangjára úgy 40-90 Hz-től 2-5 kHz-ig számíthatunk, 10-17 cm átmérővel készülnek. Ha jó mélytartományt akarunk és külön mélysugárzót (subwoofer) nem használunk, akkor a 16-17 cm-es, vagyis 6-6,5 colos típusokból kell választanunk, és ha emellett még a hangerőt is szeretjük, csak a jól terhelhető darabok jöhetnek szóba! A membrán anyaga, alakja, a cséve és a mágneskör kialakítása döntően befolyásolják a hangminőséget, ezekről és a hangszórók más alkatrészeit alkotó anyagokról egy másik részben ejtünk szót, hiszen ezek a megállapítások nem csak a kétutas, hanem az összes hangszóróra egyaránt vonatkoznak.
Most a magassugárzók következnek. Feladatuk a 2-5 kHz fölötti hangok lesugárzása. A fölső határ a leggyengébbek esetén csupán 10-12 kHz, de van 60 kHz-ig (!) működő darab is. Membránátmérőjük 12-28 mm-ig szokásos, kevés kivétellel dómsugárzók. A kisebbek könnyen mennek 20 kHz-ig vagy még följebb is, de ennek a viszonylag magas alsó határfrekvencia az ára. Érdekes, hogy a jóval 20 kHz fölé jutó és mégis alacsonyan induló típusok inkább nagyobb átmérőjűek (20-28 mm), de nem dóm, hanem valamilyen gyűrűs sugárzók (ring radiator). Az anyagok itt is nagyon fontosak, ezeknek majd külön részt szentelünk. Legközelebb a kétutas hangszórókészletek felépítésével

Hangsávok ide vagy oda, a legegyszerűbb és legolcsóbb hangszórók mégiscsak szélessávú típusok, vagyis egyedül sugározzák az egész hangtartományt. Sőt, nem csak a legolcsóbbak, hanem a legdrágábbak is...
Ez azért érdekes nem? Legdrágább is, legolcsóbb is, és ami közte van, az mégsem? Nos, az igazi "High-end" szélessávú hangszórócsemegék nem autós környezetbe valók, de érdemes lesz egy pár szót ejteni róluk. Előbb azonban nézzük, mit teszünk az ajtóba, kalaptartóba, műszerfalba! Kedvezményes rádióelőkészítés - horror: Legegyszerűbb tehát vásárolni egy pár kicsi és olcsó, "szélessávú"-nak kikiáltott hangszórót, betenni a gyárilag előkészített helyre, lehetőleg vékony, zörgős műanyag panelekbe, kettőnél nem több nyiszlett lemezcsavarral „felerősíteni” (nehogy már kiessen!), az anyagtakarékos, törékeny dugaszokkal csatlakoztatni a vékonyka kábeleket és már élvezhetjük is a... mit is? Például kiválóan lehet kabarét hallgatni rajtuk - persze csak halkan, ha nem zenés..., parlamenti közvetítést, híreket, bár ezekhez is inkább 4 db csavar kellene - hangszórónként. Igaz, ezek az egyszerű hangszórócskák nem is hivatottak többre. Egy 10 cm körüli átmérőjű "egyutas" autóhangszóró alul 150-200 Hz-től kezd el szólni, és szerencsés esetben nagyjából 10-14 kHz-ig hallható a hangja, meglehetősen alacsony hatásfokkal, viszont 2000 Ft-ért is láttunk már párban, díszráccsal együtt.. Ha azonban egy nagyobbat választunk, úgy 17 cm körüli átmérővel, az már 70-100 Hz-től megszólalhat, és még mindig 14 kHz körül - esetleg fölötte - van a felső határ. Kb. 5000 Ft-tól kapható páronként. Hatásfoka átlagos, ezen már a zenés kabaré is megjárja...
De most ugorjunk egy nagyot, nézzük a másik oldalt! 17-25 cm átmérő, 30-50 Hz alsó és 15-20 kHz felső határfrekvencia, igen nagy hatásfok, a szokásos hangnyomás dupláját, háromszorosát (!) produkálják. Az ilyen, legmagasabb minőségű eszközökért darabonként akár 200.000 Ft-ot is le kell szurkolni. De minket az érdekel, hogyan tud 20 kHz-en megszólalni, mondjuk egy 25 cm átmérőjű lavór? Úgy, hogy nem az egész membrán sugározza a legmagasabb frekvenciákat, hanem csak a közepe a lengőcsévével. Ez az egy hangszóró tehát úgy működik, mintha legalábbis kettő lenne, egy mély és egy magassugárzó. Az elválasztást itt nem az előző részben leírt elektromos frekvenciaváltó, hanem a membrán maga intézi, mechanikusan. A közepe egy bizonyos frekvencia felett külön életet él. A nagyobb frekvenciákon rövid, gyors erők mozgatják a lengőcsévét. A membrán a közepénél körben enged ennek a gyors unszolásnak, vagyis egy gyenge segédrugóvá képezték ki ezt a területet. Miközben az egész membránfelület kelti a legmélyebb hangokat, a magasak sugárzását csak ez a középső rész végzi. Ezért az ilyen (egyutas, vagy szélessávú) hangszórók közepén a csévéhez rögzítve egy törékeny tölcsér látható, ez javítja az előbb leírt magashang-sugárzási folyamat hatásfokát, egyben fel is ismerhető. Időnk (helyünk) lejárt, legközelebb befejezzük az "egyutas" témát és belevágunk a "kétutas"-ba.

Mozgó járműben mindig van zaj, az amerikai Dynamat termékei erre kínálnak megoldást. A több tucat termék közül most az egyik leghatékonyabbnak tartott termékeket, az Xtreme eszközöket vesszük elő.
Könnyű, tapad, gumis alumíniumos bitumen keverék, azaz rendkívül jó hangszigetelő anyag. Kong az ajtó, hangos a futómű, rezeg a kárpit vagy csak egyszerűen hangos az autó? Mindegy a Dynamat öntapadó lapkáival sokat javíthatunk a problémán. A könnyen formázható anyagokat, egy ollóval vagy szikével feldarabolva még a legkisebb felületre is felpasszinthatjuk. -10 és +60 Celsius fok között tökéletesen használhatóak, de ellenálló képességük még nagyobb volumenű: -54 és +149 C fok közé esik.
A Dynamat Xtreme legjobb pozicíója az ajtó, a hangszóró körüli fémvidék, amely felületet először meg kell tisztítani a szennytől, a zsírtól, s segédeszköz nélkül feltehetjük azt puszta kézzel. Egy csomag belöle egy pár ajtóra elegendő már, érdemes a külső fém belső felületén kezdeni, aztán a kárpitoldali fémsík belsejénél folytatni a sort, esetleg a kárpit és a fém közé is tehetünk belőle, habár ide inkább javasolható szivacsos anyag, ami szintén fellelhető a Dynamat kínálatában.
Nem mellékesen a Dynamat Xtreme személyi számítógépekbe is javasolt, a hangosan üzemelő gépeket hatásosan zajtalanítja.


Dynamat Xtreme technikai adatok:
vastagság: 1,7 mm
tömeg: 2,2 kg/m2
akusztikai veszteség-faktor 200 Hz-en: 0,018-0,417
optimális hőmérséklet-tartomány: -10 - +60 Celsius fok
ellenálló képesség: -54 - +149 Celsius fok
ásványi olaj és víz-ellenálló
méret/darab: 100x254 mm és 254x254 mm
Felhasználás: autó fémfelületein és személyi számítógépben

Rendkívül ritka jelenség hazánkban egy Ferrari, nemhogy egy vadonatúj, gyönyörű 360 Modena. Kivételesen rövidek leszünk (képek előnyben), de természetesen megvizsgáljuk, milyen hifirendszer lakozik belül. Abban azonban egyet érthetünk, hogy ennek a versenyparipának az igazi hangot a motorja produkálja
A 360 Modena név magában rejti a motor legfőbb információját, azaz a hengerűrtartalmat: 3600 ccm. A 8 henger V alakban sorakozik a két ülés mögött, s a 4,5 másodperces 100 km/órára való gyorsuláshoz 400 lóerőt állít csatasorba, amihez 373 Nm nyomaték társul. Az autó mintegy kétharmadát kitevő erőforrás igazi csemege, ezt nem is rejtegetik nagyon a Ferrarinál, hiszen az utastérből is belátni a hatalmas gépezethez egy üvegfalon keresztül. A lakrészben uralkodik a bőr, a műszerfal legfontosabb eleme az igen méretes fordulatszámmérő. A gond nélkül 8500-ig felpörgő motor iszonyatos hangot képes produkálni magasabb tartományokban. Igen ám, ha nem forszírozzuk a tempót, s nem próbálgatjuk a 300 körüli végsebességet, akkor meglepően komfortos a hangzás. S itt jön képbe a Modenába telepített hifi-rendszer, a pestszentlőrinci Q-AutóHifiStúdió jóvoltából. A középkonzolba egy króm-ezüst csillogású felsőkategóriás Kenwood CD-rádió fészkelte be magát, típusszáma: KDC-8021. A 6-fokozatú manuális váltó előtt még található egy Impact márkájú (szintén olasz) tápelosztó-biztosítéktartó, amely egyúttal digitális feszültségmérő szerepet is betölt. Az ajtók gyári helyeire német, Helix HXS 236 nevű kétutas, komponens szett került beépítésre, aminek magassugárzója a tükörháromszögben foglal helyet, egy számára kellőképpen kialakított üvegszálas bőrözött házban. Ez önmagában nem lenne képes szép, használható produkcióra, ezért külön erősítést rendeltek el az alkotók, valamint mélyhangokat is be kellett préselni az igen szűkre szabott utastérbe. Nem hiába, egy ilyen sportautónál ez biztos, hogy nem elsőszámú fontossággal bírt a tervezéskor. A csomagtartó aktatáskányi helyére két színre fújt Kicker erősítő került, helytakarékos felállásban (KX 200.2 és KX 300.2). A szubbasszus előállításáért pedig egy szintén Kicker márkájú eszköz, egy reflex ládába varázsolt Solo Baric "S8L7" kódnevű hangszóró felel, ami a két ülés között-mögött kapott végső pozíciót, szép bőrcsomagolásban. Egy biztos, a 130 ezer euró (kb. 34 millió Ft) értékű Ferrari hifi befektetése igencsak aprópénznek számít, de nyugalmasabb időkben nagyon jól jön a minőségi megszólalás a rádióból vagy a CD-ről. A Kicker-Helix csapat erőteljes, dinamikus hangzást biztosít, az összkép igencsak meglepő, még erős motorzaj (dallam) esetében is.

A Blaupunkt 2010-ben több digitális, mint analóg készüléket szeretne értékesíteni.
Az, hogy a Blaupunkt a mozgó rádióvétel terén két irányban is aktív, megfelel a piaci igényeknek. Miután ezt a piacot szinte egy fél évszázadon át csak az URH/FM határozta meg, a DAB végre jövőbe mutató rendszert jelent. Ha ezzel kapcsolatban csak néhány jellemző fogalmat említünk, rögtön feltűnik, hogy valami egészen újról van szó: a digitális rádió olyan vételminőséget nyújt, amihez csak a CD-hangzás hasonlítható - bármiféle többutas vételi zavartól mentesen. Kompatibilis más digitális médiumokkal, így különféle adatszolgáltatásokkal is összekapcsolható. Ugyanakkor a DAB frekvenciatakarékos is, sugárzási költségei pedig csak a felét teszik ki az URH-programokénak. Ugyanakkor a digitális rádiózás más új technológiákhoz hasonlóan csak fokozatosan fog teret nyerni a piacon. A rendszerváltás körülbelül egy évtizedet vesz majd igénybe. Jó öt év múlva széles közönség fogadja majd el a digitális rádiót az URH utódaként. Egyetlen más földi rádiórendszer sincs akár csak megközelítőleg is abban a helyzetben, hogy a mozgó járműben való vétel specifikus követelményeit a DAB-hoz hasonló módon teljesítse - nagy sebesség esetén is. A többutas vétel és az ingadozó térerő miatti zavarokkal szemben az új rendszert megvédi robusztus kialakítása. A digitális rádiózás, amint azt kísérleteink megmutatták, biztonságosabb átvitelt nyújt akár a Transrapid gyorsvasúton is - mindenekelőtt az idő- és frekvenciaosztásos átviteli eljárásnak köszönhetően. Az adóoldalon történik a jelek egymásba ágyazása és kódolása, míg a vevőoldal ismét helyrerakja őket. Továbbra is érkezhetnek hibásan információk, de általában csak bit-nagyságrendben, így aztán könnyen rekonstruálhatók. Pontosan ez a CD-minőségű autórádió-vétel kulcsa, akár rendkívüli többutas feltételek között is.

Az autóhifiben sarkalatos pont a táp-áram ellátás kérdése. Az otthoni 220 Volt helyett 12-14 Volt áll rendelkezésünkre, ami még ráadásul instabil is. Külső, ún. teljesítmény-erősítő alkalmazásakor az erősítőt viseli meg a legjobban ez a tényállás. A cikkből kiderül, milyennek kell lennie a főkábeleknek, s hogyan kell kiszámítani azok paramétereit.
Nagyobb teljesítmény = magasabb áramfelvétel, ám az akkumulátor gátat szab e törekvésnek. Az autó-végerősítők áramfelvétele optimális (átlagos) esetben 20-30 Amper, szemben az otthoni 1 Amperrel. A következő pont az ellenállás, ami a feszültségesés fő okozója. A feszültségesésre kétféleképpen reagál az erősítő: csökkenti (főleg a stabilizálatlan részek) a kimenő teljesítményt, így növekszik a torzítás és csökken a dinamika, magyarul a hanghatás romlik; másfelől rosszabbodik a hatásfok. Ekkor azonban melegszik a végfok, s a termikus igénybevétel fokozása miatt hamarabb lekapcsol az erősítő. Amikor a hifi kábelezésére kerül sor, elsősorban a főáramvezeték átmérőjét kell kiszámítani, illetve az áramfelvételt, amiből következik a helyes vezeték-méret. Általános számítási mód a teljes szinuszteljesítmény (többnyire RMS érték) x 0,13. Példának okáért: 100 watt szinuszteljesítmény esetén az áramfelvétel 13 A, 300 watt esetén 39 A, 500 watt esetén 65 Amper. Az átmérőhöz a következő kis táblázat ad útmutatást, amit a HUMMA autóhifi versenyszövetség is alkalmaz, s megtalálható a szabálykönyvben is. Az akkumulátortól induló pozitív főkábelt 30, de maximum 40 centiméter távolságon belül biztosítani kell, a negatív főkábel átmérője lehetőleg azonos keresztmetszetű legyen a pozitívéval. A földelés két helyen történhet: a negatív akkumulátor-pólusnál, illetve visszavezethető a karosszériára (testpont). A biztosítékok összege nem lehet magasabb (Amper), mint a fő akkumulátor indítóáramának 50 %-a.

P