Audi A4 tuning (mrob) - CARSTYLING.COM :: Magyar Autótuning Portál és Webáruház

Adatlap
Galéria
Kommentek (16888)
Alkatrészek
Carlinx

Autó adatai

Teljesítmény

0-100 Km/h: http://auto.videobomb.hu/video/Akik_tudjak_a_300-at

Motor

Motor: 1.9 PDTDi

Hajtás: első kerék

Nyári felni konfiguráció

Gumi: Uniroyal 225/45

Felni: 16"

Futómű

Fékek: 4 tárcsa

Egyéb

Belső Optika

Ülések: gyári

Kormány: gyári

HIFI / Multimédia

Egyéb: A régi kocsim IWIW-en :)))

AZ AUTÓ ELADVA........:(

http://www.youtube.com/watch?v=_ux8nSWmAz0

http://www.videobomb.hu/video/Pornorap_es_az_orosz_katonak

http://www.indavideo.hu/video/Nagyszeru_zenei_teljesitmeny

http://www.indavideo.hu/video/Gyozike_csaja

http://www.youtube.com/watch?v=Uef-rsh3Na4

http://700mb.ru/28/04/2007/shokirujuschee/ocherednojj_dorozhnyjj_krash_v_germanii_foto.html

http://www.youtube.com/watch?v=qxUZUnRwH7s&feature=related

http://auto.indavideo.hu/video/Loval_driftelni

http://napiszar.freeblog.hu/archives/2007/12/20/Szazhusz_centi_tomeny_eroszak/#comments

-------------------------------------------------------------

Ma olvastam, hogy akik a 80-as évek elott születtek, azok valódi Hosök,
olyasféle igazi hollywoodi mindent túlélo fenegyerekek. De tényleg!
Gondolj csak bele, 1980 elott születettek, azaz MI, kész csoda, hogy
életben maradtunk. Nekünk még nem volt gyerekülésünk az autóban,
sot még
biztonsági öv se nagyon, viszont bizton tudhattuk, hogy a gyerekágyak
festékében akadt boven ólom. A gyógyszeres és vegyszeres üvegek
könnyedén nyithatóak voltak, nem volt semmi furfangos védelemmel
ellátva, de még a fiókokok és ajtók sem voltak felszerelve biztonsági
nyitóval, és mikor bicajozni mentünk, nemhogy könyökvédonk és
sisakunk
nem volt, de még rendes biciklink sem. Azért az nem volt semmi.

Mi még csapból ittuk a vizet, és azt se tudtuk, mit jelent pontosan az
ásványvíz. Én speciel sokáig kevertem a szódavízzel. Azt hittem az
ugyanaz. Szúr-szúr. Semmi különbség a ketto között, miért pazaroljak
hát
rá külön szót.

Mi nem nagyon unatkoztunk, ha tehettük kimentünk játszani. Igen, ki.
Egész nap kint voltunk, a szüleink pedig csak sejtették, hogy élünk és
megvagyunk, hiszen még Matáv telefon se nagyon volt, nemhogy mobil.
Pláne nekünk! Nyáron a derékig éro fuben és közeli kiserdokben
játszottunk, mégsem lettünk kiütésesek és nem tört ránk allergiás
roham.
Nem tudtuk mi az a pollen, és a parlagfurol azt hittük, hogy a
sárkányfu
egyenesági rokona.

Ha elestünk, megsérültünk, eltört valamelyik végtagunk, vagy csak
szimplán betört a fejünk, senkit nem pereltek be ezért. Egyszeruen mi
voltunk a hibásak. Sot! Ha az erosebb elgyepálta unalmában a
kisebbet és
gyengébbet, az is rendben volt. Ez így muködött, és a szüleink nem
nagyon szóltak bele ebbe sem. (- Kisfiam, bemegyek az iskolába, az
nem
lehet, hogy téged mindenki Rambonak csúfol / - Hagyd csak anya, ez az
én
háborúm!)

Étkezési szokásaink Schubert Norbi mércéjével mérve nap mint nap
tartalmazták a halálos dózis többszörösét, de még egy mcdonaldson
edzodött átlagos amerikai elhízott kisgyerek is helybol nyomna egy
hátraszaltót attól, amit mi leküldtünk kaja címszóval. Gondoljunk a
zsíroskenyérre, a kolbászra, a disznósajtra (ki tudja mit tettek bele),
az iskolai menzára (ki tudja mit NEM tettek bele) és mégis itt vagyunk.
A kakaóban nem volt A,B,C,D és E vitamin, viszont "bedeko"-nak hívták
és már ez is elég volt a boldogságunkhoz. Szobi szörpöt ittunk, ami
hírbol sem ismerte az édesítoszert, viszont tömény cukorból készült. A
limonádét még magunknak kevertük és mosatlanul ettük a fáról a
gyakran
éretlen gyümölcsöt, a WC pereme alatt pedig a baktériumok ezreinek a
koloniái telepedtek meg a még háborítatlan nyugalomban, a
preDomestos
korban.

Volt néhány barát, aki már ismert olyat, akinek videója volt, vagy
esetleg spectruma (az valami számítógép vót), de szó sem volt
Playstationról, Nintendóról, X-Boxról, Videójátékról, 64
tévécstornáról,
muholdról és kábeltévérol, filmekrol, DVD-rol, Surround Soundról,
internetrol, Fitness-Club kártyáról vagy mobiltelefonról.

Viszont voltak barátaink! Olyanok, akikkel találkoztunk kint az utcán,
a
focipályán vagy a pinpongasztaloknál, vagy ha mégse, akkor
egyszeruen
becsengettünk hozzájuk és beengedtek. Nem kellet megkérdezni a
szüloket.
Sem a miénket, sem az övéket! Nem vittek és nem hoztak a szülok....
Mégis itt vagyunk.

Nyakunkban lógott a lakáskulcs, mikor játszani mentünk, és nem ritkán
fadarabokkal, botokkal harcoltunk, labdával dobáltuk egymást, mégis itt
vagyunk. Nem ütöttük ki egymás szemét, a többi seb pedig begyógyult.
Focizni is csak az állhatott be, aki tudott. Akkor még volt egy iratlan
szabály, amit ma nehezen értünk már meg mi is: azt csináld, amihez
értesz. Aki pedig nem értett a focihoz, pláne nem tudta rendesen
kirúgni
az ellenfél bokáját, az csak csalódottan nézhette a játékot a rácson
túlról, vagy odébb állhatott, és más játékot, más játszótársakat
kereshetett magának.

A szerelmet nem brazil sorozatokból tanultuk, csak egyszeruen
megéltük.
Boldogan szaladtunk végig az utcán az elso csók után, úgy, mintha már
sohasem akarnánk megállni.

Ha egy tanár nyakon vágott, nem szúrtuk le egy késsel és nem pereltük
be, és nem sírtunk otthon a szüloknek. Sot! Ha lehetett, el se mondtuk.
Ismertük a törvényt, és ha vétkeztünk, szüleink nem álltak mellénk.
Megtanítottak úgy élni, hogy tudjuk, mit jelent a kötelesség, a
buntudat, a jóérzés, a felelosség. Ismertük ezeknek a szavaknak a
mélységét. Ezek voltunk mi.

Hosei egy letunt kornak, amelyen a mostani fiatalok értetlenül
mosolyognak.

(Macisztól származik hogy ő honnan szerezte nem tudom :P)