"Ferrari Calibra, vagy Opel Testarossa?" - a lassan szállóigévé váló kérdés jópárszor hagyta el a MüllerArt speakereinek száját, mikor ez a mindennapinak még csak véletlenül sem mondható autó tiszteletét tette a 2005-ös év versenyein. A citromsárga csoda tulajdonosa pedig - sokak meglepetésére - egy hölgy, aki időt és energiát nem sajnálva alakította az autót saját ízlésvilágának megfelelőre.
Az autó története pedig kalandosabb volt, míg idáig eljutott: Szilvi - köszönhetően a gokartversenyzésben eltöltött 4 évnek - mindig is sportautót szeretett volna, konkrét elképzelése viszont egészen addig nem volt, míg egy autós újság hasábjain meg nem látta ezt a ritka színárnyalatban pompázó Calibrát. Az akkor még széria állapotú gépezet, és a 2.0 literes, 16 szelepes blokk sokáig meg is felelt igényeinek, és annak ellenére, hogy két évvel ezelőtt már felmerült a csere gondolata, Szilvi kitartott kedvence mellett. Ekkorra viszont már esedékessé vált némi változtatás!
A tuning folyamata az optikával kezdődött, mely a fehérvári ÁRP Tuning keze munkáját dícsérte. Első és hátsó üvegszálas toldatok, valamint egy pár küszöb került az autóra, a gyári tárcsákat - melyek azóta már téli kerekekként funkcionálnak - 15" alukerekek váltották fel, melyekhez egy sport lengéscsillapító-szett is dukált. Mindezt némi maticázás követte - a Calibra pedig sokáig ebben az állapotában volt megtekinthető rovatunkban, hiszen Szilvi ekkortájt vált a Carstyling.hu felhasználójává. A külső módosításokat belül színben passzoló sport ülések követték, melyek beszerzése nem volt túlzottan egyszerű, hiszen kevés cég forgalmaz ilyen alkatrészt sárga színben. Mivel számszerint nullát sikerült találni, maradt az egyedi gyártás, mely itthon, a Pro WRC műhelyében történt.
Az autó alá ezt követően Proex kipufogórendszer került, melyet később szuromi vezérműtengely, valamint egy chiptuning követett, teljesítmény-növelés terén. A módosítások együttesen kb. 10 lóerővel növelték meg a gyári 150 tagú ménest, ami pedig még várat magára, egy sport leömlő.
A Calibra megjelenése már ekkor is elég megyőző volt, viszont történt még vele valami, ami miatt egyike lett a legkomolyabban módosított hazai autóknak. Az őrület egy ártatlan Rieger katalógussal kezdődött, mely talán nem véletlenül került Szilviékhez: ebben pillantották meg a cég Calibrákhoz kínált szélesítő szettjét, mely - az autóhoz hasonlóan - első látásra befutó lett. Nem kis bátorság kell egy ilyen csomag felszereléséhez, ez pedig megérkezését követően igen gyorsan ki is derült. A gyári szélességet elöl 15, hátul 30 centiméterrel megtoldó alkatrészek felszerelése nem kevés fejtörést okozott, mutatja ezt az is, hogy maga a folyamat több, mint 3 hónapot vett igénybe. Az ember azt hinné, hogy csak fogják és ráragasztják az egészet, utána színrefújják - nos ez csak a mesében működik így. A legnagyobb gondot maguk az elemek okozták, melyek több helyen nem passzoltak rendesen a kasznihoz. Csak az ajtók illesztéseinél centis rések tátongtak, melyeket nem kis mutatvány volt rendesen összefaragni a jelenlegi állapotra. A szélesítések többnyire ragasztás útján kerültek az autóra, ez alól kivételt kizárólag az első sárvédők jelentettek, melyek a gyári elemeket váltják fel.
Az elemek felkerülését követően a gyári sárga szín egy extra gyöngyház lakkot is kapott, mely bizonyos szögből szemlélve egy különleges, zöldes-rózsaszínes árnyalatot biztosít - mindez persze leginkább napfényben látható.
A másik nagy dilemmát a hátsó kerekek jelentették. 15 centiméterrel szélesebb felniket igen nehéz lett volna találni, másrészt indokolatlan is lett volna egy elsőkerekes autóra ekkora tárcsákat szerelni. A probléma végül három lépésben lelt megoldásra. Első körben - az elérhető maximális - 2 centiméteres nyomtávszélesítők, valamint a 9 col széles Keskin felnik jelentettek átmeneti gyógyírt, viszont még igy is messze beljebb ültek a kerekek a kelleténél. A következő lépést a Rieger egyedileg gyártott, 6 centiméteres nyomtávszélesítői jelentették, a végső sikert viszont így is csak az egy mérettel nagyobb (18") felnikkel együtt sikerült elérni. Ezekből már rendelkezésre állt a 11" széles opció is, így a pogácsákkal együtt tökéletes végeredmény született.
Még egy dolgot nem lehet nem észrevenni ezen az autón: ez pedig Tweety, azaz Csőrike minden mennyiségben. Mindez egy Csőrike mintás szőnyeggel kezdődött, amit szép sorban követtek a hasonló dekorációval ellátott légfrissítők, párnák, majd pedig egy airbrush az autó orrán.
A jövőt illetően, minden bizonnyal az utastér flockolása következik majd - mindenki kitalálhatja milyen színben - e mellett pedig egy pár Lambo-ajtó van tervben. Persze mint mindannyian tudjuk, nehéz megmondani hol lesz a vége - de a tuning már csak ilyen, csak elkezdeni lehet.
Szilvi egyébként az autót nem csak kiállítások és találkozók, hanem a hétköznapok alkalmával is használja. Furdalt a kiváncsiság, hogy mennyiben okozhat nehézséget egy ilyen géppel közlekedni a mindennapokban, de elmondása szerint szinte semmiben nem különbözik egy normál autótól, nagyobb gond lenne, ha le lenne ültetve. Persze egy szabvány garázskapu azért lehet, hogy komoly kihívást okozna :)
Az autó a 2005-ös év MüllerArt-Carstyling szépségversenyén, a profi kategória összetett 3. helyét érte el, holtversenyben Poznamokus Passatjával.
istenem, ekkora szánalmas embert, neked még nem láttam olyan kommentedet, ahol nem szidtál volna...
sztem inkább kussolj, főleg h illyen fantasztikus szétuuningolt géped van... bocs, h itt elrondítom a fórumot, de ehez már hozzá kellett szólnom, sztem zsír a gép
sok, éppen ezért érdekelt... bár én nem lennék elszontyolodva ha 15-öt mennék, ennyi pénzel és munkávval és 1.4-es motorral nem lenne rossz a 17 - 18 ről 15 re csökkenteni az időmet...
De így van a nagy és szép kerék, széles futómű meg gumik odatapasztják a verdát az aszfalthoz.... (és ez gyorsulásnál nem annyira előnyös..)